Szerény teljesítmény. Hónap poszt nélkül. Megyeháromba már rég kifütyült vóna a közönség. Meg dobálták rám a szotyit. Hogy merészeled, fogjuk meg a sporit, ott fut a kopaszja...

Node, újabb exodus és újabb feltámadás. Délután, pedig a nagy leleplezés: ki is, hogy is lesz a [REGÉNY] főhőse, in alphabetic order. Szépen sorjában. És persze nem kellene megfeledkeznem, hogy már jó néhány adalékkal vagyok adós.

Vegyük górcső alá, mi várható, volt, lehetséges várható, az idei kínálatban:

Hangover 3 [legénybúcsú csak gyenge idegzetűeknek]; Egy esküvő, egy temetés [lehet csak félig, a másik még megmentheti a garázdábbik ötvenszázalékot]; Kypros kontra Aphrodité [egy szögesdrót szomorú ]; inkognitóban Zamárdiban [before harmincas, "énszartamaspanyolviaszt" típusú kék és fehérgallérosoktól hemzsegő elektrik fesztivál előtt]; közös teázgatás a tavaly a Szigetfesztiválon a magyar köztársasági elnöki székkel is ambicionáló amerikai actor-singer (Fight Club) Angel Face-szel [30STM]; csak ennyi: CAMPUS <barátokkal Legalja after>; deep down Karpatszki [in progress]; Falugyalázó sokadalom [nomen est omen]; bekk to dö Zamárdi tour cváj [last chillout]

Most így ennyi eseménynek elég. Két jó tanács. A tegnapi viharral kapcsolatban, olyan villám suhintott el mellettünk [az iroda ablaka előtt], hogy a villanása, majd dörgése leginkább egy észak-koreai atomtöltetre emlékeztetett. Óvatosan hát a záporokkal. Némi plusz újmagyarkodás; frappáns szófordulat keletkezett kis elektronok között az egyszerű ember [csitri, ifjú, ifiember] szinonimájára: alapvégszuszogány.

Kedves alapvégszuszogányok!!! tessék sokat mozogni, emelni azokat a juhfarkos fröccsös poharakat! (A leginkább metamorphoses címmel illethető filmbejátszás végén pedig kiderül, vajon ki is az, akivel holnap lehetőség lesz elfogyasztani egy korty teát.)

 [Mielőtt valóban elindul a tárcaregény, egy hónap némaságot követően akadt némi időm, hogy nekiveselkedjek egy kis aprócska kis helyzetkomikumhoz. Lassan egy hónapja, hogy megesett, de talán nem is a szavakat, mint inkább egy hosszadalmas felláció utáni tiszta, hűvös fejet kerestem, hogy leírhassam...]

 Egy kellemes májusi délelőtt esett meg. A rügyek már egymást csiklandozták a fák begyén, a lombkoronák színárban hajladoztak egymásra, míg a folyam felfrissült, amolyan izzadt, női ferromonerdőben lubickoló derűt árasztott magából, akárcsak, ha most coitált volna egy hatalmasat. Adott volt hát a jó hangulat. A szövetségesek is örültek, kilőtték a Nyugati világ Nr. 1. fantomját... na kit? [nem hallom] várjunk idézek egy klasszikust:

<My fellow citizens, I would like to announce that we killed... Osama bin Laden...>

Hurrá, mindenki örült hát. Dö buggimen iz ded. Egymás nyakában loholt New York, Los Angeles. Öröm a köbön. És én ebben a hatalmas cunnusban sétáltam, a rakparton. Ráadásul most nem is Kosztolányi jutott eszembe. Az édes öcs, ahogy Csáth csak hívta, akinek - miután a nagy szaktekintélyű Brenner papa becserkészte az esti kis finom, 16 éves betevőt - nem állt fel...

Sétáltam hát, örömködtünk, mindenki szeretett mindenkit. Lementem a metróba. A szokásos kontrollfejek álltak a bejáratnál. Kérték a bérletet, jegyet. Egy ing volt rajtam, nyakkendő nélkül, csak lazán, menedzseresen, fölötte zakó, alatta egy farmer. Ahogy elővettem a havi ellenőrzőszelvényem, egy olyan ötven körüli nő nézett vissza rám. Mosolygott, rá se nézett az igazolványomra, csak kedélyesen nyugtatta rajtam jóérzését. Először arra gondoltam, ő is biztos örül, hogy az amerikai tengerészet SEAL kommandósai egy hajnali rajtaütésben a pakisztáni Abbottábádban végeztek Oszama bin Ladennel, az al-Kaida nevű nemzetközi terrorszervezet vezetőjével. Egy pillanat múlva azonban rájöttem, nem emiatt mosolyog, mikor közel értem, megkérdezte:

- Hogyan sikerült? - Hüm, micsoda, néztem elképesztően értetlenül. Csak engem szippantott be a <vagina>, vagy meghülyültem, vizslattam magam körül a környezetet. Mi lehet ez a kérdés? Egyáltalán, milyen kérdés ez?

Ekkor ment el mellettem az első. Öltönyben volt, már levette magáról a nyakkendőt. Majd elviharzott mellettem a másik. Egyre több lett belőlük. Különös ismertetőjegyük volt, hogy mind úgy 18-19 lehetett, és aznap írta az írásbeli magyar érettségiét. Nesze neked Kosztolányi. A kallernéni pedig azt hitte, én is a tömeg egyik aktív tagja vagyok, aki sok más sorstársához hasonlóan aznap szenvedte ki magából az irodalomelemzését. Ez tetszett. Kifejezetten, főleg, hogy én, mi 11 éve tettük meg mindezt, egy más világban, egy másik évszázadban. Hízelgő. Gyorsan le is mentem a mozgólépcsőn, hogy megírjam:

Az Egyesült Államok haditengerészetének egyik különleges osztaga - Barack Obama bejelentése alapján - egy hajnali pakisztáni rajtaütésen végzett az épp 1998 óta égre földre keresett Oszama bin Ladennel, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat - korábban a CIA által kiképzett és a szovjetek afganisztáni intervenciója alatt (1979-1989) Moszkva ellen bevetett - vezetőjével.

Éljen soká Barack!

[Várom az ötleteket a regényem főszereplőjének nevére! A férfinév ötleteket várom a fészbukk közösségi portál blogoldalán... thx]

Ha jól emlékszem 2004 októberében jutott eszembe, és el is kezdtem megrajzolni, keretet építettem köré, megalkottam a szerkezetét, majd rögvest bele is vágtam: egy - akkor - eklektikusnak ható, a nő és a férfi elkeseredett kapcsolatát boncolgató lélektani, a <számomra> falloszlohasztó valóságot ábrázoló, mind inkább ákombákomharccá váló történet megírásába. REGÉNY. Azt hiszem így hívják, hívták ezt a [műfajt], még ha latinos műveltségem itt-ott hiányos, és olykor kihagy. Talán ez lenne a jó szó rá.

Nos. Tehát elkezdtem. Teháttal nem kezdünk mondatot. Most kétszer is sikerült. Hihi. A lényeg akkor is az, hogy elkezdtem. Eljutottam egy darabig benne, megfontam a szálakat, de 2007 óta - egy rosszul sikerült mp3 lejátszó <amelyben újabb oldalakat tároltam, de csak ott!> elhagyását követően azonban nem írtam egy betűt sem. Noha a vonalvezetés itt csücsül valahol a hipotalamuszom alatt, a szavak, leírt kifejezések nem öltöttek papír, szöveges dokumentum formát.

Egyszer azonban minden történetet le kell zárni. Ezt is. Szabadulnék már én is tőle. Pontokba szedve, pontosvesszőkkel megspékelve, tagoltan, egyenesen lezárnám, <mindenesetre 2014-ig igencsak illene> tíz év alatt ezt meg kell tudni csinálni, tenni.

Ezt teszem én is, és kedves olvasók lássatok csodát, csakhogy tartsam is magam ehhez, itt, eme fennkölt fórumon részről részre hozok is belőle egy-egy részletet, egyrészt, hogy tartsam magam a befejezéshez, hogy inspiráljon az elkészítésben, másrészt pedig, hogy elvégezvén, mit rám szabott a [nehéz] életutam, végre valóban kész alkotásként élvezhető, tanulságos és tartalommal teli legyen minden eltévelygett utas számára. Így talán nekik nem kell majd azokba az útvesztőkbe kerülniük, amelyeket kénytelen voltam, a FŐHŐS kénytelen volt megjárni.

Ezzel pedig egy nagyon szép szokást, a tárcaregényt is felelevenítjük, akár a dualizmuskori napilapok esetében. No nem kell egy Jókait itt keresni, csak a technikai megjelenítés lesz hasonlatos. Már ez is megtisztelő.

A Szófíja-effekt ennek megfelelően részről részre [akár egy jó kis sorozat, Season 01, Season 02, mi egyéb...] csak és kizárólag itt olvasható.

[A REGÉNY szereplői kitalált személyek, az események pedig <ahogy már megszokhattátok> fiktívek, összevetni őket a valósággal nemcsak káros, de értelmetlen is...]

Vannak emberek, aki nem veszik észre magukat. Illetve nem érzik, hogy mi a szitu, hogy jelenlétük, vagy inkább tevékenységük nem aktuális, nemkívánatos. Megértem az érdekérvényesítés szükségességét, de azt nem igazán, hogy miért kell valakit <zaklatni> [talán elegánsabb kifejezést használva] hívogatni, ha a beszélgetésből egyértelműen kiderül, az illető finom, gáláns elutasítással jelezte, thenksz brádá, NO.

Valahogy még sem sikerül sem a kifejezetten agresszív befektetési tanácsadónak, sem az akarnok salakos sportszolgáltatást nyújtó úrnak megértenie. Ilyenkor nem tudom, hogy a neuronok közötti információáramlás, netán a transzmitter anyag zavara okozza mindezt. Rejtély.

Az egyszer biztos, nem igazán értenek a béljósláshoz. Mondanám <megmaradt latin szavakkal a számon> egyik sem haruspex, még véletlenül sem augur. Ha beletúrnának a májba, vagy az égen a madarak reptét, annak ívét figyelnék, nos, akkor rájönnének, hogy köszönöm szépen, de nem kérem a szolgáltatásokat. Ám sem a belszervekbe, sem a tollasok mozgásába nem mélyednek bele.

[Talán Tacitust kéne olvasniuk, az Annalest mondjuk; bár kezdésnek ajánlanám Caius Iulius Caesar: Commentarii belli civilis című munkáját. Elsajátíthatnák minden csínját bínját eme két patinás foglalkozásnak, és akkor nem lennének ilyen kommunikációs, értetlenségi problémájuk. Höhö. És legalább azt is átnyálaznák, miként bukott Pompeius Magnus Pharsalosnál, hogy cserkészte be az isteni Iulius az első feleségére <alacsony származása miatt, hehe> csak a puncijára ráspriccelő, kis spermáját ott elkenő, ifjúként önmagát Alexandros Magnosnak képzelő Magnus, a Hentes fia...]

Addig persze csak marad az előbb említett állapot. Hívnak. Jelzem, a <befektetéseim> rendben vannak, idén pedig más elfoglaltságok miatt nem kérünk salakon ütőkkel való szaladgálást. Hihi. Mobilki, talán megértik. [Félek, nem.] Talán faragatlan leszek majd. Neveletlen és nem előzékeny. Sajnálom.

Jelentem túléltem. Hüm. Nem gondolkodnék el rajta, ha nem lenne nagy teljesítmény. De az. Jó volt a TriplaXXX <porn> [egyéb] körút, vagy inkább szabadsággal egybekötött duhajkodás, ám meg kell említeni, kezdenek elkopni a porcok. A nyakporc mindenképp. Harmadik reggel már a gyomorsav is a nyelőcső végéről integetett a fogsoromnak, ezen pedig még a <nagypapis, mindennap szedett> savlekötő pirulám sem tudott segíteni.

Ha a kor látszik, akkor az nem a szemgödrökben, arcon elhelyezkedő ráncokban, barázdákban, hanem a reggeli, délelőtti, kora délutáni fittségben kell keresni. Höhö, még szerencse, hogy szabadságon van az ember, mert az életbe nem fáradtam volna be munkavégzésére, azt nélkülem jobban el lehetett volna végezni, mint velem. <Így is történt>

Persze a "MUNKA" mindenhová kísért, legközelebb két hónapos fizetés nélkülire megyek egy olyan országba <mondjuk Közép-Amerika, banánköztársaságok, radikális szakállasoktól, mácsétés mucsácsóktól és afrikai kalózoktól mentes vidékre>, ahol nincs internet. Az élményeket is megírom, aztán majd később landolnak azok a világsztrádán...

Node, visszatérve Döbrögi városába, szóval, izé, túléltem/tük; mindenki. Sok volt a dupla viski, de csak mert olcsó. A blódzsáb meg hiányzott. Előbb csak apró rezzenésekben, majd a feszültség kiült a hangomra is. <Mindig is tudtam, hogy nem lennék jó jezsuita, ez ilyenkor ki is derül>

Bekk tu wörk. Azért hogy mindenki tudja, a diplomáciai képviseletek, egyik, netán másik apró, cseprő [nagy]hatalom különleges osztálya is értesüljön. Itt vagyok. <és máris újabb kiküldetés, reszkethetnek a Mlejn szélsőbalos liberói [upsz...], meg a Moldova folyó sikátorai, Sárkányölő Szent Györgyről nem is beszélve: érkezem!>

Háromszázhuszonnégy perc. Öt óra és még 24 röpke percecske. Ennyi ideig tart a Californication negyedik évadjának egy tucatnyi epizódja, amit sikerült egy ültőben végignézni. Közben persze elment egy üveg dzsimbím und ein vodka mit cranberry (aromatisierter vodka).

Gut.

Szóval ma Hank vót. Sok, és ellenállhatatlan. Persze Rob Lót is szeretjük, igazán vitszes hankmás. Kellemes és szórakoztató. No és természetesen folyton visítani lehet a különféle remekbe szabott kreténségen. A legjobb alakítás pedig mindenképpen Charlie Runklé volt, aki tanúként előadta a bíróságon az egyik legremekebbe szabott sztorit és megalkotta a <female ejaculator> (FE) kifejezést. Ez a mai kedvenc. Azt hiszem egyértelműen.

Szóval: are you a FE? Höhö.

Egy dupla <csak, hogy most az egyszer ne tripla legyen!> Grant kapitány mellett eszembe jutott, gyakorlatilag minden szívemhez közel álló kispajtásom a közeljövőben átlép a sárm évtizedébe [úgy szeretem ezt a kifejezést ízlelgetni], és szép halkan elmúlik 30. <Sok-sokk TriplaXXX> Alig várom. Mondhatni, vágom a centit, centiket. Csak pár nap van hátra, hogy nagyon pontos legyek: 3.

Ezért útra kelek. Utazom egy keveset, 222 kilométert. Hazatérek. Letérdelek szülőföldem bejáratánál. Nagyokat szippantok a levegőből. A friss, gleccserhideg megtisztuláshoz hasonlítom a jeges tüdőegységeket. Egyiket a másik után. Csak úgy kapkodom. Kapkodok.

A szolid tervek szerint egy kis kommandós egység - a brit Reuters hírügynökség szerint négy-öt fő - holnaptól beszivárgó alakulatként eleveníti meg az 1990-es évek második felét, egészen vasárnapig. Az amerikai CNN hírtelevízió ráadásul úgy tudja, a különleges csoport tagjai kibaszottan komolyan veszik küldetésüket, mindnyájukat bigott elhivatottság és a bizonyítási vágy hajtja. Rajta vannak az ügyön - értékel az amerikai politikai bulvárban is jártas demokrata The Huffington Post hírportál egyik bloggere. A csoport tagjai egyelőre nem ismertek, bár a republikánus Fox News hírcsatorna megpróbált egy hipotetikus névsort nyilvánosságra hozni, ám ebben megakadályozta a brit kémelhárítás, az MI6 debreceni fedőszervezete.

Így indulok hát utamra. Tudom, hogy tagja vagyok ennek a kis "elit alakulatnak", vagy band of brothersnek, vagy hogy is hívjuk, mizének. Csütörtökön már mindenképpen egy 'szó dö nájtíz szekönd half' vár rám. Addig is csak annyit üzenek inkognitóban operáló bajtársaimnak: your time has come...

<Tudósítás a TriplaXXX-művelet fedett tevékenységéről minden nap kizárólag a pseudoXclusive channel műsorán!>