Vannak emberek, aki nem veszik észre magukat. Illetve nem érzik, hogy mi a szitu, hogy jelenlétük, vagy inkább tevékenységük nem aktuális, nemkívánatos. Megértem az érdekérvényesítés szükségességét, de azt nem igazán, hogy miért kell valakit <zaklatni> [talán elegánsabb kifejezést használva] hívogatni, ha a beszélgetésből egyértelműen kiderül, az illető finom, gáláns elutasítással jelezte, thenksz brádá, NO.
Valahogy még sem sikerül sem a kifejezetten agresszív befektetési tanácsadónak, sem az akarnok salakos sportszolgáltatást nyújtó úrnak megértenie. Ilyenkor nem tudom, hogy a neuronok közötti információáramlás, netán a transzmitter anyag zavara okozza mindezt. Rejtély.
Az egyszer biztos, nem igazán értenek a béljósláshoz. Mondanám <megmaradt latin szavakkal a számon> egyik sem haruspex, még véletlenül sem augur. Ha beletúrnának a májba, vagy az égen a madarak reptét, annak ívét figyelnék, nos, akkor rájönnének, hogy köszönöm szépen, de nem kérem a szolgáltatásokat. Ám sem a belszervekbe, sem a tollasok mozgásába nem mélyednek bele.
[Talán Tacitust kéne olvasniuk, az Annalest mondjuk; bár kezdésnek ajánlanám Caius Iulius Caesar: Commentarii belli civilis című munkáját. Elsajátíthatnák minden csínját bínját eme két patinás foglalkozásnak, és akkor nem lennének ilyen kommunikációs, értetlenségi problémájuk. Höhö. És legalább azt is átnyálaznák, miként bukott Pompeius Magnus Pharsalosnál, hogy cserkészte be az isteni Iulius az első feleségére <alacsony származása miatt, hehe> csak a puncijára ráspriccelő, kis spermáját ott elkenő, ifjúként önmagát Alexandros Magnosnak képzelő Magnus, a Hentes fia...]
Addig persze csak marad az előbb említett állapot. Hívnak. Jelzem, a <befektetéseim> rendben vannak, idén pedig más elfoglaltságok miatt nem kérünk salakon ütőkkel való szaladgálást. Hihi. Mobilki, talán megértik. [Félek, nem.] Talán faragatlan leszek majd. Neveletlen és nem előzékeny. Sajnálom.
