Kezembe akadt a minap egy nagyszerű, színes, nyomtatott napilap. Kishazánk egyik, khüm, <csak csendben, csak finoman> underground híreit tartalmazó, azokat remek nyelvi jellegzetességekkel illusztráló példánya. Sokat gondolkodtam, mire kinyílt előttem egy oly’ szívbe markoló cikk egy mai valósághősnőről.

Kiesett szegényke, erről faggatták az [olvasók]. A tizenkilenc éves pinabubust. Kevés kemény frontál meg anál van mögötte, tippelném. <16, szüzesség balra el, fünf pasi - 5.0> Ő pedig vallott. Pornóspajkosan. Gyermekded spermacsalógató mosollyal az arcán. Ebben semmi irritáló sincs. Valljon. Addig jó, míg nem valami sötét, savkádakkal tűzdelt, rosszarcú őrök társaságában kellene ezt tennie. Ő csak mesélt. Személyre szabottan természetesen nem egy teljes oldal hosszan, de úgy 1500 karaktert, még 3 fotót is kapott.

Elsiklottam volna már a következő oldalra, ám két mondat, kifejezés, <manapság menő> szóhasználattól viszont egy perc alatt agyfaszt kaptam. Elöntöttek a harci hormonok.

[...] sajnálom, hogy hisztis kislánynak gondolsz, és remélem neked is bejön majd az élet.

Az a csók csak a buli hevében csattant el, felhevült állapotban történt [...]

Az elcsattanó csókoktól és a bejött az élettől valahogy nem jött meg a kedvem. Sőt. Áll előttem egy tizenkilenc éves kislány, aki a bejött az életéről oktat ki fűt-fát. Mi jött be? Értetlenül szemlélem, hogy van aki szerint a picsaveréssel már bejön az élet. A csókcsattanástól meg kiráz a hideg. Elképzelem, ahogy csattognak a csókok, meg a puszik. Csatt-csatt. Brrrr.

Kihalt a tartalom a dialógusokból. Nincs esztétikai élvezet a mondatok összefűzésében. Kiborít. Elkeserít. Kétségbe ejt. Egy másodperc alatt. Attól még ugyanis lehet mondanivalóval megtölteni a mondókát, ha sokat beszélünk az élvezetből kilőtt lé arcon való elplanírozásáról. A kettőt összhangba lehet hozni. De az, hogy már semmi ilyenről nincs szó, hogy a tudás, a műveltség, az irodalom, a szavak rengetege, a kifundált kifejezésmód szart sem ér, roppant elkeserítő. Ha pedig a bejön az élet abból áll, hogy kiüresedett nudlik fehér csíkokat szívnak fel az asztalról egy bulin és ezért örömmel Jenna Jamesont játszva, vihogva letérdelnek a port szállító személyek elé, köszönöm nem kérek. Pedig a „bejött az életünk” efelé tendál. Tartalom nélkül, de még semmitmondónak tűnő papírok nélkül nincs jövő. Egész estés semmiképp. Úgyhogy gondolatban gratuláltam neki, hajrá, legyen.

Divattervező, meg komoly sajtómunkás pedig <természetesen, naná> egy másodperc alatt lehet bárkiből. Egy parszek alatt. Ismerősök, megszerzett tapasztalatok nélkül is. Hogyne! Én meg hugyos ágytálba csöpögtetem a nyálam, és megértően bólintok azok felé, akik tényleg benyelik ezt a szart.

Részemről, ennek örömére inkább benyelek egy tripla Dzsekket, a szombati tripla kistestvérére gondolván. Talán nekem is bejön az élet. <höhö>