Szétgyúrtam a kibeb*szottra az agyam a konditeremben utáni szokásos sétámat tettem meg a Révay köz és az Arany János utcai metrómegálló között, amikor megesett velem eme mély nyomokat hagyó esemény. Ahhoz, hogy fel tudjak szállni a kéregvasútra ugyanis szükségem van egy zebrán való átkelésre is. Nos, amikor a zebra felé vonaglott elégedett, izomfejlődésen innen fehérje-L-karnitin koktélon túli testem, egy csajszi jött velem szemben. Illetve, messziről láttam, hogy egy szőke <hölgy> nővel kell átkelnem majd a zöld jelzésre.

Oké. Van ilyen. Előfordul, ha az ember gyalog közlekedik, hogy egy szőkével együtt kell átmennie a gyalogátkelőn. Azonban eme szőke esetében éreztem, hogy nem csak erről van szó. Ismerősnek tűnt a sziluettje. Nagyon. Tudtam, hogy valahonnan ismerős.

Huh, hányszor van ilyen egy átlag citoyen életében. Valaki ismerős az utcán. [Ebben az esetben pedig tudtam, nem arról van szó, hogy korábban megmasszíroztam a hölgyikét totál benyesve egy buli után, netán felcsíptem egy egyéccakás rákenrólra, nem! Ez esetben nem erről volt szó!] No persze valós időben kissé gyorsabban zajlanak az utcai történések. Így nekem is gyorsan kellett kigubóznom agyalapi mirigyem legmélyéről, hogy akkor, honnan is ugrik be nekem ez a kiscsaj?

Ekkor láss világ csodát! Aranypart Niki, vazze, jött az áldás, póthaj állt mellettem az első és privát véleményem szerint Magyarország legruppótlanabb tressrealitijének egyik szupersztárjával kelhettem át a zebrán. Haha. Mennyit röhögtem a hogyvolt napi bejegyzésein. Azt hiszem a nyárvég igazi csemegéjének számított az Aranypart. Feldobta az intellektuálisan leült napjaim. No nem maga a műsor, hanem az azokról készült "összefoglalók". Naphosszat csak vinnyogtunk.

Köszi Niki. Cupp, sok cupp érte neked! Thx broderína! [Amúgy, ha kicsit ráedzene a hátsó áramvonalaira, akkor modernkori karóba húzásra mindenkinek jó szívvel ajánlhatom, mert korrekt karosszéria.]