Leszakajtott ifjúság

A szentség oltára előtt kértem istenem bűnbocsánatát. Helyette profán kacajt hallatott az árnyak őrzője, vörös szeme elárult mindent. Árván tekintettem az esőbe, magányom sokszor prófétává tett. Rongyos ruhában vetett partra az elégedetlen tenger, hánykolódtam napokig a kétely hullámain. Sokáig susogtak az öbölben a cserjék, zordan köszöntött szülőföldem. A kis völgyben tornyok magasodtak a felhőkig, neonlámpák játszottak előttem szikrát.

Rozsdás kések pengéin táncoltam éjfélig, a bor émelyítő mélységekig sodort. Kopasz hiénák ugrottak nekem, a friss hús izét érezték leheletemen. Zsebreteszem ügynökök fészkelődtek be a város rejtett zugaiba, a hasznot lesték munkásságukban. Térdkalácsom tengelyén muslicák köröztek napnyugtáig, rothasztó bűzben várták a végzet jövetelét. Macskalányok nyalták meg bajuszaikat, nemiségükkel forgott az élet. Különös csoportok kószáltak mindenfelé, mialatt szüntelen szipogtam a szerelemért és vadságért. Eddig nem ismert ösvények füvét szeretném taposni, megilletődve rohannék a friss mezők irányába. Ismét anyám magzata szeretnék lenni, újra meg újra mesét szőnék a lányok hajából.

Emlékeink folyton sarokba szorítanak, s nem engedik markukból a haldoklót.

…szóképzavar…

1998