Egész jó kis meccsen, egy bírói genyázásokkal megtűzdelt találkozón - időn túli hetessel - játszott döntetlent tegnap a magyar férfi kézilabda válogatott a világ egyik legjobbjának számító, a legutóbbi olimpiai játékok és Vb bronzérmes Spanyolországgal. Régen nem éreztem magam ennyire kényelmesen, és a másfél óra torkaszakadtából való üvöltözés után nyugodtan, mint a <roppant szimpatikus> ibériaiak elleni meccs után. Lecsúszott pár sör, oszt sze tu. Egy kis trefi más semmi.

Hazafele épp erről beszélgettünk csöcsarccal <akinek officiál lakótársa is lettem, immár egy hónapja> a buszon. Nem beszéltem hangosan, nem voltam értelemszerűen benyesve sem, tehát üvölteni sem tudtam. A rövid, mindössze két megállós (Gellért-Ferenciek) utazás alatt valahogy a Metallicára terelődött a szó, és ejtettem pár mondatot első albumukról, a Kill'em all címet viselő korongjukról. Nem vagyok egy hatalmas Métáliká fan <sorry Herceg Tibi>, de úgy a Load, részben Reload albumukig az elmúlt 15 évben szinte mindenen átrágtam magam, meghallgattam az összes addig írt dalukat, ám inkább műkedvelőnek, mint rajongónak mondanám magam. Hirtelen azonban nem jutott eszembe az első album kiadásának éve, és azt ecseteltem, ha jól emlékszem 1984-ben, vagy '85-ben jöhetett ki a korong. Bizonytalanságom slusszpoénjaként erre egy mögöttünk ülő, magába görnyedő, sapkás rocker gyerek benyögte: 1983!

Haha. Zseniális volt. Így a semmiből jött, de legalább megtudtam a pontos évet. Azóta is hálás vagyok a művelt idegennek. <ThxBro!>

No és egy kedvenc a Ride the Lightningról...