Liamék beindultak. Legalább is piacra dobtak egy új albumot, fogatlan oroszlánként, Noel nélkül. 'Gombszeműek', így hívják magukat. Az idő pedig valahol 1967 egyik zűrös, fülledt eső utáni kora estéjén megállt. Csak a kommersz, torokkaparó, olcsó szkáccs maradt. Ahogy alvó…

Ha EuroBarométer lennék, akkor minden bizonnyal elég nagy amplitúdóval lengene az ingám, kedvem. De nem vagyok az. Koránt sem. Inkább a gyomorgörcsök, nyombélfekélyek országútja, megbolondítva némi szénsavas üdítővel. Ezt tolom. Felrázom és egyből a bélrendszerbe juttatom. Ez…

Kezembe akadt a minap egy nagyszerű, színes, nyomtatott napilap. Kishazánk egyik, khüm, <csak csendben, csak finoman> underground híreit tartalmazó, azokat remek nyelvi jellegzetességekkel illusztráló példánya. Sokat gondolkodtam, mire kinyílt előttem egy oly’ szívbe…

Tripla whiskeyt kaptam egy sima négycentes helyett. Jég nélkül. Nem volt felvizezve, gyermekdeden tapadt a szájpadlásomra, miközben elsősorban a lovaggá avanzsált Gördülő Kövek frontemberének hangja töltötte meg a pincehelység megtört építészeti tagozatait. Egy hétvége…

Újabb metróérzés. [Lassan kész kis földalatti gyűjtemény gyűlik, mintha direkt erre utaznék, de nem, nem szándékozom ilyet tenni, ám mostanság mindig ott ébred bennem újabb és újabb gondolatcsíra – metróblog, haha, ilyesmi, ha elnevezzük, mégis ezt kellene…

Kilencvennyolcban eszembe nem jutott ez az illat. Mondhatni egy Uránusz [Voyager-2] távolságban volt. Visongott. Műhajú objektumok haját simogatta gyerekként. <Belegondolni is hányinger!> Amikor tehát a takonyarcú Yonderboi épp az első demóját készítette, akkor nem fordult meg…

Ordas szelek jártak. Csak fújtak, muzsikáltak. Kegyvesztett fagyoskodóként álltunk a prágai [Praha] várban <Hradčany>, és nem a szél volt a legidegesítőbb. Valahogy eltörpült az ordas hideg. Kikerült a látószögünkből. Marginális tényezővé vált. Huss, balra el, vagy…