Ha EuroBarométer lennék, akkor minden bizonnyal elég nagy amplitúdóval lengene az ingám, kedvem. De nem vagyok az. Koránt sem. Inkább a gyomorgörcsök, nyombélfekélyek országútja, megbolondítva némi szénsavas üdítővel. Ezt tolom. Felrázom és egyből a bélrendszerbe juttatom. Ez megy pár napja és közben a delírium határán fátyolfüggönyök akadnak bele borostámba. <ezt álmodom> Fehér alapfényben sercegnek, és fékeznek le állam csúcsán lebegés közben.

Elsótlanodott ételmorzsákat darálok fogaim között. Közben mellettem omlik össze Észak-Afrika és a közel-keleti arab univerzum. Csak bámulok ki a fejemből. Egy hete. A tripla szkoccsra sincs szükségem.

Azt hiszem tudom ki az, aki tartja bennem a lelket, levegőt, gyomromat a kezében. No oda bújok, gyermekpózban tűnnék el mellei alatt, combjai felett.

EU-baromméter: Fos február, nagyon hosszú, tavaszváró, de most már elképesztően gyorsan. <Havazik> Erről ennyit.

I quit. <vendégírók munkáit postafordultával várjuk! - új szerzői lendület reményében>