Liamék beindultak. Legalább is piacra dobtak egy új albumot, fogatlan oroszlánként, Noel nélkül. 'Gombszeműek', így hívják magukat. Az idő pedig valahol 1967 egyik zűrös, fülledt eső utáni kora estéjén megállt. Csak a kommersz, torokkaparó, olcsó szkáccs maradt. Ahogy alvó ügynökként csúszik le a torkunkon. Egyik beépített dráj-per-dráj a másik után. Persze ott lappang a cimpák alatt, mintha egy Bítliszre írt valóságsó befutóját hallgatnánk. Frappáns. A címek pedig nem titkolják, valami epigon felütötte a fejét Manchester munkásnegyedei között.

"Beatles and Stones" - felcímkézve. Akik nem szerették, ezután sem kedvelik majd. Akik pedig emlékeznek a [What's the story] Morning gloryra, nos ismét átélhetik 1995 füstös kora nyári, késő májusi sétáit. Walkmannel a zsebben, fülhallgatót szorongatva.

Így tettem, teszek én is, úgyis mindjárt ránk szakad a lankadatlan tavasz. Uzsgyi, jöhetnek a nagy séták. Nagy barangolások. <jó tanácsként pedig csak annyit súghatnék a szigetrendezők pökhendi, nagyképű, önmaguktól elolvadó, tömjénező önimádatukra, őket híjátok meg vazze> [persze erre nincs lóvé, már miért is lenne]

Mindegy. A srácok lendületbe jöttek enélkül is.

different gear, still speeding

U. i.: Remek hozzászólást olvastam a YouTubeon, amit nem hagyhatok szó nélkül, és csak egyetérthetek: "ha az Oasis volt a Beatles, akkor a Beady Eye John Lenon". höhö.