A humanoid mindig képes valami újat tanulni. Ez egy isteni ajándék. No meg, jó pap holtig tanul, hallhatjuk nagymama-papa korú, netán szülői évgyűrűkkel rendelkező személyektől. Ha pedig már nem leszek én sose akadémikus, ezt szem előtt tartva szívom jól befelé azt a rengeteg ingercsírából kibújó tudást, amit elém gurít boldog boldogtalan.
Így akadtam egy gyöngyszemre épp ma, most, pöpec megfogalmazások között. [Here, az uccsó bekezdés]
Azt hiszem nem kell sokat magyaráznom, vagy ha mégis, akkor ím, lám. Létezik egy mű-sor. Tressrealiti, lehetne egy metál zenekar is, akkor jobban járnánk. De a lényeg, egy kereskedelmi tévétársaság komoly mennyiségű digitális adathordozót áldoz erre a... [NMHH, a szerk.] Szóval, egy tressrealiti, helyileg az UNGÁRISCHE-SEA legfelkapottabb pontján, ahol még a parttól egy kilométerre begyalogolva is mindössze 30 centiméter mély a víz. Itt leledzenek szereplői, jól szituáltak, édesek, Magyarország jövőjét testesítik meg, akadémikus, nagydoktor palánták ők, a magyar irodalom minden tudásával, nyelvi választékosságával felvértezve.
Innen merítettem az alábbi lingvisztikai csodát: egy köbüki méretű mellekkel rendelkező lány nem akar takarítani, rászólnak, hisztizik, kivágtat a szobából és ráveti magát az ágyára, hogy folytassa a hisztijét, mire Mr. Nyíregyháza második helyezett (imádom ezt a nevet, bár én Mr. Nyíregy első helyezett se lennék, tírpákból ugyanis nem lesz szalonna...) megjegyzi: fújhat a seggemre porcukrot!
Csodaszép. I'm lovin' it...
