Arra gondoltam, ma írok egy megdöbbentő, fiktív posztot. Amolyat, amelyben előadom, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, mennyire átkozott az életem, mennyi eszeveszett mennyiségű piát ittam meg, és hogy az az átkozott emancipáció miképp aljasítja le és teszi semmirekellővé a…

Ezerkilencszázkilencvenhatban [1996] történt. Emlékszem, egy padon ültünk. Ő és én csak egymás szemébe néztünk. Én tizenhat voltam, ő egy évvel idősebb. Ifjú korom óta őt szerettem. Mikor gimnáziumba kerültem [egy évvel ’96 előtt – a Szerk.] csak a mosolyáért…

Egykedvű estének indult. Sármos mosolyok a bárpult mögül. Egy katakomba rendszerben rekedtem, majd ötszáz társammal. Füst, izzadság, nyálcseppek és kacagás röpködtek mindenfelé. Elképesztően együgyűen bámultam az érthetetlen nyelven kacarászó siheder lyányok…