Átszakítottam a gátját. Jól esett. Ezt akartam hónapok óta. Ellátni a baját a dorongommal. Fékeveszettül. Csak, hogy végre visítson már, nyöszörögjön, hogy az egész egy diszharmónia nélküli hangorkánba tornyosuljon. Arca a falhoz szorult, és egyre csak lihegett, nyála a…

Olykor észre sem veszem. Elmegyek mellettük. A szemem sarkában sem tűnik fel. Nem tükröződik. Főleg napszemüvegben. Vak vagyok. Tudattalan. Ész nélküli. Eszeveszett. Esze vesztett. Együgyű. Jakab. Szemet hunyok. Becsukom. Csak a lélegzet vezet. Előre, poros országutak felé. Korhadt…

Hüm, arra gondolatam, sokat emlegettük a Kispitől az 1998-as Szívrablás című remeket, hát fogyasztásra akkor tessék! Mindenkinet szabadon rabolható. Thx Bandi... [32 évesen én se írnék jobbat...] Szívrablás Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik Csak múlna már…

Szomorúnak kéne lennem. Illetve nem. Hivatalosan nem szabadna. De mégis az vagyok. Talán, mert sosem úgy alakulnak egy mókatáborban a dolgok, ahogy eltervezed. Nem a legjobb élmények fokozódnak, hanem a baromság triplázódik meg. Nem a kámsát uralja a terepet, hanem az elbénázott…