Álomország katonái

     Mély tudati állapotban létezem,
     nem élek s nem kérdezek.
     A téboly eluralja testem,
     a képek elhomályosulnak szememben.

     Titkos vágy ébred bennem,
     megteszem, mit elfelejtettem.
     Hatalmas árnyék ugrik elém,
     rászólnék, ha megérteném.

     Végül csak felcseperedtem,
     másra szomjazik már lelkem.
     Vágyak között bolyongok ide,
     s tovaszállok mostmár oda.

     Rekedt hangon szólnék hozzád,
     a tavaszi szél mindent megvár.
     Új élvezetek kellenek,
     s feladom régi terveimet!

                                                         1997. májusa