Tripla whiskeyt kaptam egy sima négycentes helyett. Jég nélkül. Nem volt felvizezve, gyermekdeden tapadt a szájpadlásomra, miközben elsősorban a lovaggá avanzsált Gördülő Kövek frontemberének hangja töltötte meg a pincehelység megtört építészeti tagozatait. Egy hétvége…

Újabb metróérzés. [Lassan kész kis földalatti gyűjtemény gyűlik, mintha direkt erre utaznék, de nem, nem szándékozom ilyet tenni, ám mostanság mindig ott ébred bennem újabb és újabb gondolatcsíra – metróblog, haha, ilyesmi, ha elnevezzük, mégis ezt kellene…

Kilencvennyolcban eszembe nem jutott ez az illat. Mondhatni egy Uránusz [Voyager-2] távolságban volt. Visongott. Műhajú objektumok haját simogatta gyerekként. <Belegondolni is hányinger!> Amikor tehát a takonyarcú Yonderboi épp az első demóját készítette, akkor nem fordult meg…

Ordas szelek jártak. Csak fújtak, muzsikáltak. Kegyvesztett fagyoskodóként álltunk a prágai [Praha] várban <Hradčany>, és nem a szél volt a legidegesítőbb. Valahogy eltörpült az ordas hideg. Kikerült a látószögünkből. Marginális tényezővé vált. Huss, balra el, vagy…