Stílusgyakorlattal felérő találkozóm volt tegnap este egy butapesti kis presszóban, hogy pontos legyek A presszóban. Én beszéltem meg a találkát, ami gyakorlatilag egy dupla interjú volt, amelyből később, feltehetően az elkövetkezendő napokban egy frappáns kis interjús elemekkel vegyített riportot írok majd.

A két férfit - hipotetikusan, persze - nevezhetjük a legnagyobb magyar közösségi oldal kitalálóinak, alapítóinak. A whoizwho atyjainak, persze igazság szerint közülük egy valaki számít ténylegesen Atyának. Nos velük beszélgettem.

Kissé izgultam. No persze nem azért, mert ne tudtam volna megszólalni, feltenni egy értelmes kérdést. Nem. Mindössze attól tartottam, hogy nehogy valami nyögve nyelős beszélgetés legyen, ahol az alanyok mielőbb letudnák a dolgot, ledarálják, személyes él nélkül.

Szerencsére elég hamar kiderült, hogy erről szó sem lesz, finom szeszeléssel egybekötött diskurzust folytattunk, ők meséltek. No és persze érdekes volt egy asztalnál beszélgetni első közösségi portálom kreátoraival. Valahogy időutaztam, arra a helyre, ahol az interneten felfedezték a csiszolt kőbaltát, valamikor a 21. század első évtizedének legelején.

Lesznek érdekes sztorik...