Néhány nap, hogy pontos legyek kettő után érzi először a férfiember, hogy valami nem stimmel középtájt. Akkor már úgy fickándozik valami nedves közegért a merev véráram. Nagyon egyszerű mikrobiológia, illetve talán még el sem kell merülni a komolyabb hormonális működés folyamatába, hogy egyből felismerjük a probléma forrását. Működési zavar nem lép fel, aggodalomra nincs tehát ok. Ennek ellenére – amolyan kis kedves mellékhatásként [kérdezze kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét] – váratlan pillanatokban lép mozgásba a gépezet, hogy a KÖZ szolgálatába állítsa a fegyverzetet.

Már első nap sejtettem, hogy néha nem rendeltetésszerűen üzemel ez-az, itt-ott. Az kifejezetten rontott az általános állóképességemen, hogyha becsuktam a szemem, akkor is – mint elvetemült szirének az Odüsszeiából – csak a hibátlanul formatervezett oslói lánykák alakjai surrantak a szemhéjam alá. Ólálkodtak, kacagtak, settenkedtek, szánt szándékkal kínoztak. Szemmel imádkozták le az alsógatyám is. És csak sétáltak. A napsütésben, komor fellegek alatt, között. Megszenvedtem, mint eleink a tatárjárást. Vagy gyermekeink a nukleáris holokausztot. [Duke Nuukem 3D]

Próbáltam volna más gyógyszerekhez folyamodni, de sajnos a zsibbadást okozó termékek mindenhol a horror kategóriába tartozó árfolyamon voltak. És még örülhettél, ha egyáltalán vehettél. Derék varég barátaink rendesen kiírtották a szeszkultúrát. Azért erőt kellett vennem magamon, különösen, mikor már a dugó bejárata előtt kopogott a kényszer, no akkor irány valami söntés.

[Cafe Sør] – A megmentőm.

Erre visszakézből fültövön baszás, még a válaszom tárgya is viccel velem. Gondoltam beszélgetünk a virtuális szupersztrádán. Webcam, mikrofon, megabájtok, meg ami kell. Ő meg nekiáll vetkőzni! Egyik ruha balra, melltartó kipattan, jobbra el. Finom agyfasz. Nincs jobb szó. A kávézó közepesen erősen emberekkel telítve. Középen keményedő vidékek, a monitorra meg ügyelnem kell, nehogy valami illetéktelen betekintést nyerjen.

Szép kora este volt. Néhány fátyolfelhő bandukolt úgy egy-két kilométeres magasságban. Nem siettek. Ráértek. Megpaskoltak néhány apró pöttyként foszforeszkáló csillagot. Egy kockásinges fickó, aki állítólag dj-nek titulálta magát, borzasztóan unalmas, és klisékkel tűzdelet korongokat rakott fel egymás után. Én meg ott ültem, szűköltem, mint egy elsózott hering. Egy ikrákkal megbolondított sprotni. Bezárva egy élvezetmentes konzervbe.

Ő meg csak nevetett. Kacagott. Ugyanúgy, mint a derék trójaiakat Tunézia [provincia Africa Proconsularis] partjánál elcsábítani akaró oslói szürének. Szirének. [bánom is én szír ének] Már oly mindegy. Ő élvezi, én meg egy olyan ötössel jelölném meg a hátsóját, hogy egy ideig beleégne a popsijába. Kegyetlenül. Irgalom nélkül.

Mondtam neki: reszkessen. Elkezdheti. Nincs irgalom.

[<h>eló]