Talán még nem is oly' régen volt a humornak egy igen sikamlós, ám bizonyos szempontból kifejezetten érdekes válfaja, ahol nagyon óvatosan és minden egyes betűt jól megfontolva, de mégis lehetett csipkelődni egy-egy nemzetnek egymáson. A Monarchiában ez még nem volt politikailag nem korrekt, és persze elég, ha elolvasunk egy Mikszáth novellát, vagy mondjuk Móricz Zsigmondtól ezt-azt. <Karinthyról talán nem érdemes beszélni, mert ő a kiélezett humor nagymestereként egyértelműen értette volna az alábbi történetet.>
[Politikailag <ma> már <valószínűleg> nem korrekt sztori következik, amelyet kizárólag 90 éven aluliaknak és 18 feletti, Kárpát-medencei történelemben jártas és azt értő személyeknek ajánljuk, no és akik talán még értik az ilyen csipkelődést!]
Egy alkoholmentes Efes sör <hehe, remélem senki sem vette be!> mellett beszélgettem nemrég egy kettéválasztott szigetország északi, csak Isztambul által elismert részköztársaságának szintén - a déliek és az északiak között - két részre szabdalt fővárosában egy, az európai és láss csodát még a kelet-európai történelemben is jártas angol úrral. [Sajnos nem az amerikai polgárháború idején történt, és még véletlenül sem Washingtonban...] Két megjegyzés fontos: 1. az angol szó; noha mi szeretünk britet írni, mondani, ők ezt gyakorlatilag sértésnek veszik: szóval van angol, skót, walesi, ír, talán északír nincs [ott csak ír katolikus és protestáns angol max.] - 2. az úr kifejezés. Mindenkinek van egy elképzelése, milyen lehet egy amolyan igazi, békebeli angol gentleman, megjelenés, kiejtés, viselkedés. Nos beszélgető partnerem ilyen volt, tetőtől talpig.
Elsősorban aktuálpolitikáról diskuráltunk. Ő, legyen Chriss, EU-szkeptikus lévén érezhetően örült neki, hogy az Egyesült Királyság nem tagja az euróövezetnek, és így csak közvetve szívja a válság <imádom ezt a szót, gyönyörű, dédelgetem, a másik kedvenc szavam a válságból való kisegítést jelölő angol kifejezés: BAILOUT. Az elmúlt 3 évben csak ezt a kibaszott kifejezést olvasom mindenhol, minden nagyokos, mindent tudó lap gazdasági rovatában, mégis nyakig merülünk a guanóban!> Ennek megfelelően tehát mi is a BAILOUTról csacsogunk. Chriss élvezi, hogy nem euróval fizetnek, én érthető okokból nem, akkor épp 315HUF-ba került egy ójró. E van. Szóval szó esik az EFSF-ről (az Európai Pénzügyi és Stabilitási Eszközről), amelybe - épp Görögországot, de nemsokára Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát megmentendő és a további pénzügyi eszkalálódást megelőzendő - ugye minden euróövezeti tagállamnak kemény eurómilliárdokat kell beledobnia.
Na és itt éreztem egy olyan csipkelődést, ami mellett nem mehettem el, persze nem tudtam lesz-e foganatja a viccemnek. Ennél a pontnál ugyanis megjegyeztem Chrissnek, hogy nem tartom fairnek, hogy olyan uniós tagállamokat segítenek ki, amelyek 25-30 meg még több éve lógnak a közös brüsszeli csöcsön, és évtizedekig élvezték a felzárkóztatás és jólét örömeit. Főleg úgy nem tetszik a dolog, hogy pl. Görögországot többek között az a Szlovákia segíti ki, amely 2009. január 1-től tagja mindössze az euróövezetnek. Észtországról ne is beszéljünk, amely meg idén január 1-től váltotta ki a tagságiját...
Mondtam hát ez nem oké. És tettem egy megjegyzést: Történelme során először sajnálom Szlovákiát. Nem tudtam persze mi lesz a reakció, ám Chriss miután magában feldolgozta a szavaim, kábé negyed óráig könnyezett a röhögéstől, mondván régen hallott ilyen kellemes csipkelődést. <Bevallom, én is.>
