Balaton, forróság, fröx, szex és egy hét izgi semmittevés a csajommal. Ez történt a héten, erről akartam írni. Hogy pozitív szavakat, kifejezéseket használjak, végre egy kötetlen hét, ahol le tudtam/tudtunk ereszteni. Se munka, se agyfasz. [Ami persze nem igaz, de azért mégis képesek voltunk nagyon kellemesen zsibbadni a parton, és ez kellett, már nagyon nagy szükségét éreztem!]

Ez így is történt, tehát alapjában véve egy folyamatosan feszítő vágytól, és svédtornától áthatott hét esett meg velünk a magyar tenger partjánál, ahol végre megtudtam, illetve elértem a bűvös forrást - kaliforniaiasan, lazán csak the source -, megtudtam, mik azok a nyamvadt ködreflektorok, amelyek minden átkozott este pásztázzák az eget Zamárdiban, akár a londoni légvédelem fénycsóvái a Lufwaffe gépeit az angliai csata idején. Akarom mondani a német Seelöwe akció során... khm.

Szóval a hiperkanfasztikusankurvajóösszeszaromagama13évesluvnyáktól Pálász diszkó mellett mindössze 30 méterre sikerült szobát bérelnünk. Hurrá, és megint csak kurva jó! Röpködtem örömömben. Persze maga a diszkáú nem zavart minket, hangját se hallottuk éjjelenként. Eszembe sem jutott hát, hogy még a didzsipatkányok idegesítenek majd a legkevésbé.

A szállás amúgy pompás volt, retro, az 1960-as évek megfűszerezve a gulyáskommunizmus utolsó óráinak negédes, temetem a szocializmust, de várom a roppant izgató, a szűzpunci újdonságának varázsát idéző vadkapitalizmussal érzés. Junoszty televízió, spaghetti tésztából készült mákos tészta, kristálycukorral, ping-pong: 150 forint/óra, NDK-s hajszárító, 30 forint/darab műanyagtányérok, 15 forint/darab műanyagétkészlettel, nagy kockás épület, fossárga üvegborítással és széles, szellős, a szigetelés művészetét nyomokban sem ismerő ablakokkal, kula nagy pókokkal és olyan egyszemélyes ágyakból kirakott francia heverővel, amely két alkotóelemének magassága 2 centiméteres különbséget mutatott, hogy így azokon nehogy véletlenül összesimulva lehessen aludni.

Minden adott volt hát egy franyesz nyaraláshoz, ami sikerült is.

Két dolog azonban előhozta belőlem egy pillanatra a killer papa was a rollin' stonet. A szemközti hotel kertjében második este egy társaság, pálászfejű koprék és sztátuszkurváik játszottak ektivitit. Eddig minden rendbe is volt. Ittak. Ez is sima ügy, én is ittam/iszok, zsibbadásig és még azt követően is, sarki fényig. Szóval mondhattam volna, hogy az vesse rájuk a követ, aki... no én nem. Akkor azonban újabb löketett adtam a gyomorfekélyemmel egybekötött agyvérzésemnek, amikor a hangzavar folyamatos erősödése mellett hajnal négykor is még ott vinnyogtak a fapadokon. Főleg az a max. 21 éves faszkalapos idegesített, aki drakula és freddykruger egyvelegét idézve, hangjával visítva kurta seggbe az összes agysejtemet másodpercenként. Annyira be volt már baszarintva, hogy ott üvöltött, elmegy a teszkaúba venni még egy üveg vodkát. Akadémikus barátai azonban nagy nehezen mégis lebeszélték az újabb diszkóbaleset statisztikát arról, hogy volán mögé üljön, mondván: Csitinnyó 3 ezer forintért megéri neked, hogy elvegyék a jogsidat?

Nem. Négykor kuss.

Fél hét fele azonban megindult a második hullám. A szomszéd. Papírfalak révén minden sutyorgást hallani lehetett. Ennek megfelelően a mellettünk "pihenő" család gyerekebbik, szerintem nádpálcát, szép szót és következetes nevelést sose látott pszichológus, MTA-levelező tag kistaknya már pontban 6.30-kor elkezdte a vinnyogást. Ezt ajtóbebaszások tompa, statikus sorozata követte, akár egy sorozatvető gránát, amit folyamatos, az ágyról dupla sarokkal a földre vetem magam effektusok fűszereztek. [Persze azt is meg lehetett tudni, hogy a kis siserifemili milyen sorrendben fossa össze a budit nap, mint nap: előbb apa, utána te, aztán anya megy kakszizni... Milyen szülő az, aki szarik a gyerekre és elsőként fektet kábelt? Biztos pukimanókirály... kábelbarát...]

Ez tízig tartott. Attól kezdve lehetett pihenni. Végre. Ekkortól jó volt. Csak azon imádkoztam, hogy remélem ők hasonló élvezettel fogadták, amikor mindennap ebéd előtt beindítottuk a (nem) fajfenntartás miatt elszabaduló hormonjaink gerjesztette gőzmozdonyunk, hogy a lihegés végén, izzadt burkolattal, erős nyögések közepette jussunk el Kanizsára.