Végtelenített magnószalagként suhanok minden átkozott este haza a metrón. Kötéltáncosként egy alagútban. Elsuhanó fényerek a neonlámpák. Így telnek a kora esték. Késő éjjelek, 23.25-ig tuti. Csak azt tudnám, miért erőltetem mindig azt a retekegér féregjáratot. Csak ülök…