Terveztem, de valahogy nem akartam megírni ezt az utolsó kis hangulatfoszlányt a messzi északról. Talán, mert a sarkkörön túlról származik, talán, mert nem volt hozzá elég zsibbasztó anyag. Ennek ellenére természetesen van valami megfoghatatlan pátosz abban, ha az ember az északi szélesség 66° 33' 39" fölé ér. Kicsit a világ tetejéhez érezzük magunkat közel, mikor egy fjord közepén elterülő szigetről balra a Grönlandi-, jobbra pedig a Barents-tengerre nyílik kilátás. Amikor mondjuk már egy karnyújtásnyira vagyunk a Spitzbergáktól. <legalábbis tuti lényegesen közelebb van, mint mondjuk Oslo> Ám valahogy mégsem akaródzott kikívánkozni belőlem semmi értelmes, lényeges gondolatcsíra. Csíra – visíthatná bárki, ez most ebben a kontextusban igaz is lehetne. Horrordrága sörök. Az bezzeg maradt. No, de azért boltba sikerült végül csak hozzájutnom 850 jó ungárische forint / doboz ellenében hozzájutnom, némi habzó nedűhöz. Ennyi pöttöm kis gyönyör. Nomeg a kék, kristálytiszta ég, sós víz, harmat levegő, gleccserek, fjordok és öbölbejárat.
Meg a világ legészakabbra fekvő katolikus püspöki rezidenciája.
Tromsö kis falu. Elnyúlt egy pöttöm Panna. A nők állítólag szexuálisan túlfűtöttek <úton útfélen ezt magyarázták nekem Oslóban >, és aljas kufircra vadászó prémmunkások. Na egy szó se igaz! Vagy a szó igen, én nem. Nyomát sem lehetett látni. Esetleg az egyetemi koleszban kellett volna pörögnöm. Ki tudja. Az éjszaka mindenesetre hideg volt, csöppnyit fagyos, ködös, zimankó. 5 fok. Egy ezredfokkal sem több. A sör meg 71 korona. Már nem számoltam át. Volt négyszáz a zsebembe és kész.
Végre sikerült részeg norvégokat látnom. Hat nap után.
Valahogy, ha nem vagy odavaló, vagy nincs ott dolgod, takarodhatnékod támad. Célirányosan el onnan. A bőröd meg közben viszket, mert rejtélyes módon nincs kötődésed. A szállodai szobád megfojt, körbe vesz, elszédít, lomha álomba hajszolna. De nem lehet.
Még szerencse, hogy már hajnalban útra kelhettem. Isten veled északi sarkkör. Egy napra szép voltál, de rád sem lehet nézni többet, ha nem célirányosan hódítanak meg. Mindenkit kivet magából, hogy aztán a szellő végre hazarepíthessen.
Ágyő Norge. [Mindenért kösz – No cumshot, ej, de hazafiatlan cselekedet!]
Norvégblog: Part 3.
2010.09.25. 22:59A bejegyzés trackback címe:
https://pseudonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr842323352
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.