Hajnal négykor hallgattam meg egy sztorit az egyik régi ismerősömtől. Egyből két dolog jutott eszembe. 1. Ez akár beférne simán a városi legendák sorozatba. 2. Sokan azt hiszik majd velem történt. De nem! Leszögezem. Mármint elzárkózom.

A következő történt. Kissé elképedve hallgattam, kedves, természetesen a névtelenségbe burkolózó barátom történetét. A fesztiválon esett meg. Mármint tegnap, ott. Nem is oly’ ifjú titánunk már a kezdés pillanatában kinézett magának egy kegyetlenül helyes kislányt magának. Nem fruska volt ő, hanem egy igazi kis unimukk. Tündöklő szembogárral. Valami félelmetes ajkakkal és fizimiskával. Valóban főnyereménynek tűnt a kis helyes. Mondanám, elképesztően tehetséges. Kapna, rendesen. Mindenki ezt mondaná. Szerintem nem sokan ellenkeznének!

Kinézte hát. Sündörgött. Próbált valahogy kikezdeni vele. Node azért egy jó harmincas úr már nem hagyja udvaroltatni a nála láthatóan lényegesen ifjabb hölgyet. Ifjabb? Zsenge tojáshéj. Viszont elképesztően van benne fantázia. Amolyan szívesen írnék az arcodra a varázsceruzámmal típus. Brutál-metál. Más szó nincs rá. Kisbarátom már az első perctől szerelmes lett. Villogtak a szívecskék a szemében, mint másnak a dollárjelek. Rácuppant. Folyton erről beszélt, úton útfélen. Kijelentette, elvenné feleségül! Súlyos szavak ezek egy olyan személytől, aki még soha senkit nem vett el és nem is akart senkivel. <na jó egyszer 2007-ben!> De most elvette volna. Azonnal. Mondta is, ha Vegasban lennénk már tuti odacipeltem volna egy Elvis imitátor elé. Röhögtem. „Amint odaállsz egy Elvisbarkós faszi elé” – visítottam majdnem tele torokból. Ő meg csak nem hagyta. Simán – dünnyögött vissza.

Egy nap kellett, hogy beszéljenek, de legalább elmozdult a holtpont. Második nap estéjén már együtt pörögtek. A kis hamis folyton az öreg kappan napszemüvegére pályázott. Untalan le akarta nyúlni. Nyakas cívisünk meg nem hagyta. Kell az nekem is! – volt a kemény válasz. A bortól tompult tudatban természetesen kisbarátom valahogy mégis elsütötte a kislánynak ezt az „esküvő” dolgot. Meglepetésére – azt hitte ennél a pontnál távozik a feleség-jelölt -, az ifjonc karon ragadta kollégámat és kiszaladtak papért. No, nyílván zárva volt a vegasi házasságkötő terem, ezért egy holtra hullott kiscsávót rángattak ki az elektronik zenét okádó sátorból. A csóka értetlenkedve állt meg a két fiatal előtt, akik – főleg kis barátom – arra emlékeztette az ismeretlen vándort, hogy megfelelő procedúra keretében eskesse meg őket. Elhangzott az akarod-e hites társul szöveg, igaz gyűrű és papírok nélkül, de megvolt.

A boldog pár pedig önfeledten feküdt a fűben. Csókolóztak. Simogatóztak. Érezték egymás illatát, kisbarátom legnagyobb örömére, hogy aztán jöjjön a slusszpoén a végére. Csörgött a kishölgy telefonja. Cimbora kérdezte, ki keresett. A 18 <javítva> éves nővérem, volt a válasz. „Hüm 18 éves a nővéred? És te?” – kezdődött a félelem. Én mindjárt 17 <javítva> leszek. Miiiiiiiiiii? 16 vagy? Já vól!

Kisbarátom dobott egy hátast, hiszen ő épp nemsoká tölti be a három X-et, tehát duplája a kis éppen barely legal kislyánynak. Ez volt tegnap. Szerintem a történet folytatódik…



<Én közben roppant jót pörögtem Tony Stark legtehetségesebb magyar hasonmásával!>