Napok óta azon gondolkodom, ki is lenne az a messiás, aki végre megállítaná a fertőt a mi drága önmocskolódásba merülő kétmilliós koszfészkünkben. Sokáig rágtam hát az alsóajkam, vajon hogyan állna meg végre a tömegközlekedés mélyrepülése, hogy a megvásárolt jegyem, upsz inkább bérletem áráért – bocsánat a társadalmi érzéketlenségemért, de biztos a Nagy-Sovinizmusom az oka <smájli> – ne savanyú szagú izzadt hóóómleszeket szagoljak magam körül. Jól szundítva megnyalják szakállukat, közben meg a kannás boruk utolsó decijét szorongatják műanyagpalackjukban. Nyomukban pedig csak a bolha és az ágybogár marad az üléshuzatban. Mellesleg ki lenne az az isteni szikra, aki visszafújná a homlokzatokra a lemálló vakolatot? Aki nem hagyná, hogy tizenéves – Pilinszkyt, Adyt vagy Puskint névről sem ismerő – semmirekellők fényes nappal egy forgalmas sugárút közepén egy százasért baltával agyonverjenek egy öreg nénit. Aki visszakézből akkora nyaklevest adna a tanárát ok nélkül megütő diáknak, hogy a hangosan mp3 dallamokat zenélő mobiltelefonok és plázaholmik bűvöletében szocializálódott, szüleitől csak a Máúnika sáó mellé a sört - kurva nagy röfögést, elnyújtott kanapéba fingást - vedelő életképet látó nebulónak leszakadna a nyaka?

<Áldott legyen amúgy az ég, hogy a sáút 1918 adás után végül csak levették műsorról. Hosszú jegyesség árán, micsoda történelmi párhuzammal. Béke poraira!>

Micimackósan puffogtattam öklömmel a jobb homlokom. Gondol-gondol. Füles, ugyan áruld már el, ki lenne a Százholdas Pagony megmentője. Kiért rimánkodjunk? Ki lenne az a nemes lélek, aki mindenét odaadva, a közjó szolgálatába állva kiseperné az utcákat? Aki nem a közterület fenntartókkal aszfaltoztatná le, majd sepertetné el a havat utcájáról.

Winnie-the-Pooh alteregómnak végül a megszokott megfontolás után egyszer csak bevillant a megfelelő személy. Ő. A mindenit, hogy nem jutott előbb eszembe! – csettintettem. Ejnye, no. Hát miért nem szökött szemem elé az a bizonyos megmentő. Lehetne ő Punisher, de mégsem az. Ébredni pedig nem mer, tudja, ő az ember. Ember. De milyen ember, nem egyszerű eset: BATMAN. Az ám. Denevér kollégánk. Ő a mi emberünk. A jelölt, aki megtisztulást hoz mindnyájunk számára.

Elképzelem amint csilivili kosztümében lesétál a Nyugati aluljáróba, ahol nem sokkal éjfél után négy-öt klón strici egyből megpróbál belekötni. No persze, a mi kedves Bruce Wayne barátunkat sem vajból hasították, és miután leradírozza a legnagyobb kokszos PIMP-et, elillannak a kis sunyi hátérből ugatók. Néhány nap múlva pedig már úgy állhatok sorba bérletért, hogy nem jön oda három-négy már délelőtt a Koccintóstól kondenzcsíkot húzó vándor, hogy ugyan adjak már neki cigit, pénzt vagy életet. Olyan közbiztonságunk lesz, mint a koszovói fővárosnak. Nem jön oda kunyerálni boldog boldogtalan. Szegények maradunk <feltörekvőben a gazdaság>, de legalább mosolyoghatunk. Nem keresünk egyből millereket, de ölelgetik egymást az emberek, mint a Balkán ama – messziről tudatlanul csak bicskatörvényt vizionáló – szegletében. Batman barátunk, hű fegyvertársával, Robinnal megkezdené az aknamentesítést, mint a KFOR a koszovói rónaságban.

Batmobilban járőrözve pedig mindenhová elérne a kezük. A mindig szerény Bruce úrfi ráadásul még saját vagyonát is a KÖZ szolgálatába állítaná. <Hasonlóan a roppant erőfeszítéseket vállaló Széchenyi családhoz> Nem kellene neki haveri kutya, sem pocaknövelő adómilliárdok.

Választási kampányfilm

[Batman press office - official campaign trailer]

BATMAN for Mayor!

The right choice!
Keep the dream alive!

[Batman – Robin]
Vote for the winning couple!
Én erre szavazok…