Név nélkül

                 Lemondok rólad,
                 kövült ártatlanság!
                 Nagyon vágyom rád...

                                                         1996. július 5.

Nos, kedves blogfanatikok, ahogy már ígértük indul a verses, karcolatos programunk! Az 1995 és 2000 között született munkákat összefoglaló, szerkesztett kötetének címe:

Külvárosi kertek alatt szunnyad egy olajszállító tankhajó

Ennek örömére, ma az antológia Alsógatyám és én című alfejezetének két nyitó zsengéje érkezik. Ezt követően, minden nap egy-egy új darabbal folytatjuk, és reményeink szerint több mint négy hónapon át tart majd eme  rendszeresség. Úgyhogy, fogyasszátok szeretettel!

Századvége

 Elértünk ehhez is...

                                                            1996.

Szabadság

Ne bolondozz,
„Szabadság”
nem volt és nem is lesz.
Mert
akkor
mit kergetne képzeletünk,
csak a
szó
ürességét,
„Szabadság”,
kergesd csak!

                                                                         1995 júniusa

Még szuszogunk. Élünk. Épp hogy, de lélegzünk...

Ennek örömére új rovatszolgáltatást indítunk. Egy igen ritka pillanatban lehet része mindenkinek; a közelmúltból pillanthattok bele egy tini hétköznapjaiba. Egy 1995 és 2000 között írt, beszerkesztett, ám soha meg nem jelent verseskötet darabjait olvashatjátok nap, mint nap.

Addig, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, egy remek szösszenet '98-ból!

Az előző bejegyzéshez visszatérve most hajnalban meg kell jegyeznem, hogy kedves Feca Úrral ülünk a rezidenciáján, egy kiváló LOKI győzelem után, amely kellőképpen ráhangolt a Campusra. Ezúttal azonban nem kellett turkálnom a zsebembe az ucsó piáért, ráadásul egy jég nélküli Dzsekkel sikerült zárnom a koraestét a Fácán nevű ellátóegységben. Szóval F. Úr, nevezzük úgy, mint Jozef K.-t Kafka. Tehát <ezzel nem kezdünk mondatot!> végre elérkeztünk ehhez is, ismét eljött az év közéleti eseménye, ezúttal <már megint ez a fránya szó...> csöcsfejjel egy csónakban, F. Úrnál alszunk, napokig, vendégül lát. Már első nap ékszíjat hegesztetünk, ami nem feltétlenül jó előjel, de biztató.

Azért egy dolgot el kell árulnom, kedves henkblogfanatikok, egy szót meg kell tanulnotok, amit drága házigazdámtól tanultam, és úgy néz ki az egész fesztivál egyik kulcskifejezése lesz: SZÉTGRILLEZZÜK A GALAXIST! Ennyi. Holnap ánlíshell. Addig csokinnyóóó!

Az év legdinamikusabb, egyben legkegyetlenebb eseményéhez, a debreceni Campushoz közeledve a minap bevillant egy örök érvényű igazság, amely gyakorlatilag minden egyes laza estét ural az egyre sekélyesebb éccakai életben.

Tök mindegy ugyanis, hogy mikor, hová, kivel, meddig és mennyi pénzel indulok útnak, egy biztos: az utolsó italra minden egyes esetben össze kell kukázni a pénzt. Az ember ott toporog a pirkadat előtti másodpercekben és a zsebét turkálva, olykor meg-megbillenve azt nézi guvadt szemekkel, vajon összejön-e még a fémrengetegből egy ucsó adag sör, fröx, netán vice<biden>-házmester, vagy maga a házmester? Nem gondolkodhatunk ilyenkor már viszkiben, szatmári szilvában, ugyan! Egy apró söröcske, vagy egy kisfröccs is megteszi, a lényeg, legyen még annyid. Ez legtöbbször azonban csak úgy jön össze, ha az adott helyen tartózkodó ismerősök esetleg vannak olyan mimózalelkűek, hogy még megfejelik a zsákmányod némi apróval.

Ez valahogy olyan tragikomikus, hogy gyakran fémjelzi is az éj mivoltát. Amikor szeretnéd magad lealjasítani, akkor szinte kivétel nélkül ez a végeredmény. Igaz Teheránban más lenne a helyzet, node ez mégis csak a fríwíl hazája, az egyre agresszívabb csajozás és tényleg a gémóverig aljasodás egyik remek vidéke.

Ezért kutatunk hát, miközben az agresszív állatok nőket molesztálnak, oly' pofátlanul, hogy manapság nagyon sokszor botlok ilyen látványba. Azt persze egy másik posztban kellene taglalni, hogy ha egy bebaszott kan látja, tapasztalja, hogy egyértelműen bukóra van ítélve az alkalmi kefeparti, minek erősködik újra és újra ugyanott. Ezt henkként sose fogom megérteni, úgyhogy marad az ucsó körre gubi: mádáfákáááááá...

Volt egy sanda ígéret: kámbekk július 1-től. Történt ugyanis, hogy akik vissza-visszamerészkednek látták, kialakult egy picit henkes, akarom mondani némi tájmlájnos fészbukk hack óta inkább <szamuráj apokalipszes> űr, mondhatni ötlettelenség, illetve fonákáról megfogva a dolgokat: a tettek, retinaélmények nem találtak maguknak szavakat. A kifejezőkészség, az arra való hajlam, inger szünetelt.

A szünet ezennel véget ért. <reméljük> összeszedek néhány meg nem valósult régi programot és szavakba öntjük az amúgy igencsak kellemes másodperceket. Ahogy egy kedves német tévéadó angolról németre fordító szinkrontolmácsa is megjegyezte: Május 4-én találkozunk! [May the Force be with you!]

Nos, tájméknál sikerült kifundálni a topszázas listát: a VILÁG LEGBEFOLYÁSOSABB SZÁZ EMBERÉBE pedig - csak jelezném - a mi kis Pippánk is beverekedte magát! Hurrá! thx spííík!