Igazából, már lassan két hónapja a tollam hegyén volt az a sztori, amit most kívánok megosztani a nagyérdeművel. A történet picit kacskaringós, de a végére érthetővé válik a poén.

Történt, hogy 2011. november 11-én a magyar labdarúgó válogatott barátságos mérkőzést játszott Liechtenstein csapatával. Az "összecsapást" egyúttal a nem sokkal azelőtt váratlanul elhunyt focilegenda, <Magyarország egyetlen aranylabdás labdarúgója, a Ferencváros kiválósága [sose gondoltam, hogy ezt épp én, épp így egyszer leírom]> Albert Flórián tiszteletére emlékmeccsé minősítették. A találkozóra kábé egy-két óra alatt elkapkodták az ingyenjegyeket, ám a telt ház helyett inkább combos félház fogadta a csapatokat. <ungárische wirtcsaft noh mál>

A lényeg azonban ezúttal nem az összecsapáson volt - amit a magyarok amúgy 5-0-ra hoztak, bár a látott helyzetek és lehetőségek alapján, 10-0-ra kellett volna megnyernünk -, hanem az ellenfélen. Liechtenstein. Egy parányi kis hercegség, adóparadicsom Ausztria és Svejc között. A schengeni övezethez is nemrég csatlakozott ország területe mindössze 160 km2 és mintegy 33 ezer lakossal büszkélkedhetnek. Az ország focicsapata köztudottan az öreg kontinens leggyengébbjei közé tartozik: a San Marino, Andorra, Feröer-szigetek, Luxemburg és Málta illusztris csoport tagja.

[Szó se róla derék nemzeti tizenegyünknek ezek közül sikerült már épp Liechtensteinnel 0-0 játszania 1999-ben egy Eb-selejtezőn, ahogy Málta is elagyalt már minket 2006-ban 2-1-re szintén Eb-selejtezőn, miközben tavaly nyáron vért és verítéket izzadva 1-0-ra sikerült lenyomnunk Luxemburgot egy barátságos meccsen, amivel a FIFA világranglistájának 27. helyére ugrottunk egy hónap erejéig, gartu!]

No a jó öreg hercegségiek tehát nem tartoznak az idei Eb várományosai közé. Ami érdekessé teszi őket, az a himnuszuk. Szép becses nevén: Oben am jungen Rhein. Amely gyakorlatilag megegyezik az angol himnusz, a God Save the Queen dallamával, annyi kivétellel, hogy derék liechtensteini barátainknál nincs hozzá szöveg, legalább is, amikor lenyomják, nem énekelnek hozzá.

Itt érünk a célba. Ezen az ominózus magyar-lichti meccsen jutott eszembe az a vicces, illetve kicsit tragikomikus történet, ami 2010. szeptember 7-én esett meg a hercegfiakkal. Aznap Glasgowban léptek pályára a skótok ellen a legutóbbi Eb-selejtező sorozatban. A meccs favoritja természetesen a hazai együttes volt. Nagy nehezen, vért pisilve, a 97 percben (!!!) hozták is a meccset hét perc ráadás után <az UEFA-ellenőr biztos izgult is> 2-1-re. A meccs előtt természetesen elhangzottak a himnuszok. És mit ad az ég, a méltán híres Hampden Park skót patriótái, hát nem kifütyülték a liechtensteini himnuszt? Mint a sicc, és ha már ott voltak, gyorsan meg is dobálták őket műanyag sörös poharakkal, csakhogy nyomatékot adjanak Angliával szembeni utálatuknak.

Azok a szerencsétlen liechtensteini fiúk meg csak álltak ott, tök bambán, és baromira nem értették most mi van? Nem sok skacok, csak Skócia rühell benneteket és ha tehetnék, még le is rohannák kis hercegségeteket! Höhö.

A magyarok ellen nem fütyülték ki a himnuszukat, pedig vártam, de nem... <Oben am jungen Rhein>

Füttykoncert a 44. másodpercről, utána skót himnusz.