Egy csipet angol humor. Ha már a felvidéki példával éltem a minap, le kell gyorsan jegyezni egy másik anekdotába illő darabot is. A szereplők ugyanazok, a beszélgetés kicsit korábban zajlott le.

Jó dolog egy olyan angollal beszélgetni, aki valóban szereti a focit, pontosabban a Premier League csodáit. Azt a bajnokságot, amely színvonalában, összhatásában az elmúlt szűk húsz évben maga mögött hagyta Európát, a világot. <Magyarán, minden harmadik világbeli csitinnyó, illetve egyéb, köztük számos uniós munkavállaló labdarúgó oda vágyik; ahonnan aztán majd százmillió eurós összegekért lehet eladni genyáldókat mondjuk a Real Madridnak, vagy a Barcának. Na ez a PL.>

A már említett Chriss végre azok közé az angol úriemberek közé tartozik, aki szereti a focit. Meg is kérdezte tőlem, hogy én kedvelem-é? Naná - replikáztam. Viszont kérdésemben arra voltam kíváncsi: Honnan jöttél? MANCHESTER. Höhö, elsőre kezdtem reménykedni, mondván netán egyívású ízlésünk lehet e téren. Chriss persze rákérdezett, na melyik a kedvenc angol csapatod, mire én egyszerűen csak annyit válaszoltam: CITY.

Az angol úr hümmögött egy tekintélyeset, majd egy rövid időre magába roskadt <gondolom a memória épp a frappáns válaszon pörgött>, majd hidegvérrel mindössze annyit fűzött hozzá: Én két csapatot ismerek Manchesterben:

Manchester United és Manchester United Reserves

Hahahaha, na tessék, nesze neked cityfanatik! Ettől függetlenül legalább jól el tudtunk társalogni a labdarúgást érintő kérdésekről, és jó mencseszteri révén még a Gallagher bratyókat is kedvelte, és kifejezetten lelkes volt, hogy én is hasonlóképpen lelkesedem az egykor még munkanélküli segélyért kuncsorgó munkássorházi <részben ír felmenőkkel is rendelkező> ivadékok muzsikája iránt. [Stop]