Egy éve készültem rá! Testbe s lélekben. Túráztattam magam. Koncentráltam, hogy hátha nem kell leírnom, hátha csak egy rossz álom az egész. Egy évvel előtte már ezzel kampányoltam. Kérdezték: hány éves vagy, erre hetykén annyit vágtam oda: "Abban az évben születtem, amikor lelőtték John Lenont"! Aztán csak gondolkodtak, mikor is történhetett mindez. A legizgalmasabb kulinális élvezet pedig akkor ért, mikor egy fruska visszakérdezett: Ő meg kicsoda? [hahahaha] <Imagine all the people... dúdolhatnám halkan, de így már mindez értelmét veszti!>

Aztán a kertemben landolt a rettegett nap! Alattomosan bekúszott a szobámba. Érzéketlen volt és egy sunyi tollvonással átírta személyes történelmem: XXX.

Nem gyötörtek rémálmok. Pedig azt hittem, kiver majd a víz. De a fogaim sem csikorogtak, nem lettem más ember. Nem születtem újjá és nem kellett átszerveznem az életem. Lélektani határ. Ennyi. <Ráébredtem, hogy tudatalatt erre vártam már végre! Hogy átlépjem a bűvös számot.>

Aznap már tudtam, megkezdődött a sárm évtizede.